2008 Februárjában ismét útnak indultam. Úgy döntöttem, hogy ez alkalommal huzamosabb ideig maradok Törökországban, de mivel egyetemi kötelezettségeimet sem hagyhattam figyelmen kívül így 30 nap helyett csak 24 napot választottam.
Szerencsére az odautam nyugodt volt és fele annyi kavarodásban és aggódásban volt részem, mint első alkalommal. Valószínűleg bátrabban mentem már ki második alkalommal. Kedvesem sajnos ismét nem jött ki elém, de ezt csak saját magamnak köszönhettem, ugyanis egyeztetés nélkül vettem meg a jegyemet. Nem tudtam, hogy neki aznap még 2 vizsgája lesz, így akkor kedvesem ismerősével vártam végig azt a pár órát, amíg a buszom elindult. Ő is az ázsiai oldalon lakott, de mivel a buszom most este 8 óra körül indult, így nem jelentettem problémát neki:) Azóta is nagyon jó barátnőm és bármikor szívesen lát:) Remélem, ha egyszer kiköltözöm Törökországba (amitől nem zárkózom el, de eléggé elgondolkodtat...),többször is találkozhatunk és akkora már folyékonyan fogok tudni törökül:) Sajnos nem sok mindent tudtunk beszélni:D De mutogatás a kulcsa mindennek:D Illetve egy török-magyar szótár, ami igen jó szolgálatot tett.
Ezalatt a 24 nap alatt nem csak kedvesemmel lehettem együtt, de megismerhettem a családját is. Rettentően féltem, hogy mégis mit szólnak majd hozzám. Hajnali egy körül érkeztünk meg. Párom édesapja jött ki elénk a buszhoz és nagyon édesen próbált pár angol szót kipréselni magából:) Hozzá tenném, hogy azóta rengeteget fejlődött:) Szerencsére én is egyre jobb vagyok törökből:D
Szinte mindenkit megismertem és nagyon boldog voltam,hogy mindenki nagyon kedves volt és azóta is nagyon szeretnek. Nagynénik is szinte lányukként kezelnek:)
Kedvesem szülei tengerparti városban laknak, úgyhogy amennyi romantikára szükségem volt akkor, azt mind megkaptam annak ellenére, hogy kedvesem szinte a kezemet sem merte megfogni a szülei előtt. Azt meg már meg sem említem, hogy nem aludhattunk együtt. Ez a dolog egy magyar lánynak nagyon furcsán hat. De mivel egy teljesen más kultúrába csöppentem igyekeztem mindent betartani, hiszen ennyivel tartoztam a vendégszeretetükért.
Február közepén ismét eljött az idő, hogy haza térjek. Mivel már a bevezetőben is kalandokról írtam így számíthattok rá, hogy most sem maradtam ki az izgalmakból:D
Az év februárja nagyon hidegnek bizonyult. Mind Törökországban,mind Magyarországon.
Ismét éjjel indultam útnak, hogy visszatérhessek Isztambulba, de nem számítottam rá, hogy egész éjszaka havazni fog. Így hajnali 5kor,amikor sikerült felébrednem láttam, hogy hatalmas havazás van. Reggel hat körül már lehetett látni, hogy körülbelül 20-30 cm-nyi hó hullott és bizony nagyon sok autó nem tudott tovább menni. Számtalan baleset helyszínét láttuk a buszból. A hó és a balesetek is nehezítették a közlekedést. A hóakadály miatt sajnos 3 órát késett a busz és nagyon megijedtem, hogy lekésem a gépemet. Amikor odaértem a reptérre, futni akartam, hogy be tudja csekkolni, de akkor láttam, hogy a gépem is késni fog, végül nyugodtan folytathattam utamat Magyarországra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése